1. Az új év még Ázsiában, Vietnámban ért minket: megterített asztalok a szilveszteri vacsorához. Különleges szilveszter este, nyári ruhában, hallgatva a tenger morajlását különböző náció társaságában.

2. Utunk innen Hongkongba, majd Makaóra vezetett és aztán innen érkeztünk haza január 11-én (az első kép Hongkongban, a második Makaón készült)

3. Márciusban Olaszországba és Szlovéniába utaztunk: ahol csodálatos, ámde annál hidegebb napokat töltöttünk el. Elvarázsolt minket Piran, a Miramare kastély és megtapasztalhattuk, hogy Koper városa is több annál, hogy ez az Adria egyik legjelentősebb kikötővárosa

4. Havonta többször is megyünk Kőszegre, ahol hol túrázunk, hol túrát szervezünk, hol lánybúcsún, hol esküvőn vagyunk, hol süteményeket árulunk, hol csak úgy szimplán pihenünk.

5. Áprilisban Pöttschingben a német barátaimmal találkozom, akikkel nonstop lehet utazásokról beszélgetni.

6. Április végén Pécsre utazunk a barátainkkal és egy csodás hétvégét töltünk ott sétákkal, kávézásokkal, szaunázással.

7.Május közepén anya-lánya-unokája (nagymamám, anyukám és én) Grazba, Frohnleitenbe és Mariazellbe utazunk egy hosszú hétvégére. Mindhárom város elnyeri a tetszésünket, alig bírunk elszakadni a látványtól.

8. Június elején Salzkammergutba utazunk Andrással. Szállásunk a St.Wolfgang tó partján van, de számos másik tóhoz is, köztük a Hallstatti tóhoz is elmegyünk.

9. Júniusban evezünk a Szigetközben. Az idővel nincs igazán szerencsénk, elkezd zuhogni az első fél órában, de aztán szerencsénkre hamar eláll.

10. Július közepén a barátainkkal a Tisza-tóhoz utazunk. Útközben megállunk Tatán, megnézzük a város nevezetességeit. A nyaralás alatt elmegyünk Szolnokra, a repülős múzeumba, Rákóczifalvára, a macimúzeumba; valamint hazafelé Egerbe.

11. Még júliusban Bulgáriába repülünk, ahol csodálatos napokat töltünk el. Mindkettőnket elvarázsol az ország, nem győzünk fényképezni a sok-sok szépséget. 3 nap alatt összesen 1200 km-t teszünk meg a bérelt autónkkal. Nincs sok autópálya az országban, néhol lassan is lehet haladni, de ez nem szegi kedvünket.

12. Augusztusban rájövök, hogy a boldogság nem attól függ, hogy hol élünk hanem hogy belül mennyire vagyunk harmóniában és egységben önmagunkkal. Ekkor már nem számítanak a külső körülmények, mert tudjuk, tudom, hogy a boldogság nem valaminek a létét feltételezi.

13. Szeptember közepén Münchenbe utaztunk és ott töltöttünk egy hétvégét. Nagyon tetszett München és a Schleißheimi kastély is mindkettőnknek. Ekkor tudatosodik bennem először, hogy mindenki tükör nekem; és amit talán a legnehezebben tudok másban elfogadni, az a leginkább jellemző rám is. Van min dolgozni…

14. Október elején a müncheni barátaink jönnek Ausztriába és találkozunk is velük.

15. November elején Bécsbe utazunk, hogy eleget tegyünk egy kedves vacsorameghívásnak. Romantikus, gyertyafényes vacsorát kapunk egy Bécs külvárosában lévő kis étteremben, panzióban.

16. Közben beköszönt az ősz- illetve már javában tart- és csodálattal szemlélem a természet változását. Ámulattal tölt el ez az átalakulás, az elmúlás.

17. November végén – pont a születésnapomkor- tudatos élet táborba utazok, ahonnan tényleg újjászületve, egy más szemléletmóddal térek haza. Minden pillanatban a jelenre figyelek -igyekszem- és sokkal megértőbb, elfogadóbb vagyok embertársaimmal. Abbahagyom a szokásokon alapuló viselkedést, ami egész eddigi életemre jellemző volt és egy sokkal mélyebb, csendesebb, békésebb életet élek. Tudom, hogy ami bosszant majd, abban az élethelyzetben, dologban még nekem van tennivalóm. Mindenki olyan, amilyen. Nem tud más lenni; nem azért olyan, hogy engem bosszantson. Rámosolygok az emberekre, a Sparban ülő kis kaparós sorsjegy árusító bácsira és ő visszamosolyog. Öröm tölti el a szívemet, hogy mosolyt csaltam más ember arcára. Sokkal türelmesebb, megértőbb vagyok a közlekedésben, a boltban, az étteremben…

18. A szentestét immár hagyományként Budapesten töltjük és esti sétára indulunk. Szeretem az ünnepi Budapest hangulatát, amikor csak páran vagyunk az utcákon. Csend és szeretet mindenütt.

19. Két ünnep közt a Fertő-tóhoz megyünk. Ragyogóan süt a nap, csodálatosak a színek:

20. Az év utolsó napjait ismét Kőszegen töltjük. 31-én még sétálunk egyet a városban, majd belevetjük magunkat az esti mulatságba.

Az időjárásra visszatérve: ragyogó napsütéses időnk volt, a völgyben -10 fokos hőmérséklettel, fenn a hegyen kb.-15 fok volt.

Van egy hátsó pálya is, ahol mindig teljesen más időjárás uralkodik, mint amúgy. Nos, itt most kb.-20 fok volt. A felvonó tetején süvítő széllel, én életemben így még nem fáztam. Azt éreztem, hogy ha hozzáérek az orromhoz, akkor letörik. :) Pedig a jelenben élve, a jelenre figyelve mostanában nem szoktam fázni. De itt, ezen a hátsó pályán mindent felülírt az időjárás. :) Úgyhogy itt csak egyet csúsztunk és átmentünk a hegy másik felére.

Kezdem is egy tavalyi beszámolóval. Néhány novemberi pillanatkép. :) Az egyes pillanatok szépségéről.

Kőszegen decemberben egy új parkot létesítettek, ahol különböző fa játékok állnak a látogatók rendelkezésére. Itt jött létre az ország első és -eddig- egyetlen Kéktúra tanösvénye, melyben a GesztenyeKék Természetbarát Egyesület közreműködött, illetve szakmai segítséget nyújtott. Néhány kép a Kéktúra és az Alpannónia tanösvényről:

Aki még nem hallott egyik kezdeményezésről sem, itt a link: Országos Kéktúra és Alpannónia.

Most eszembe is jutott, hogy írni fogok majd a magyarországi kéktúra mozgalmakról. Érdemes végigjárni az útvonalat, mesés élményekben lehet része az embernek. Megismeri hazánkat, az addig nem ismert, eldugott tájakat és rájön, hogy bizony vannak még olyan régióink, ahol nincs térerő, egyetlen kis bolt van, csak kiszolgálással nem pedig önkiszolgálással.

Most olvasom a második könyvet tőle, aminek a címe “Jobban élni”. Ebben a könyvben 17 hasznos tanácsot ír le részletesen, amiket betartva az életünket sokkal jobbá és boldogabbá tehetjük. Nem akarok részleteket írni, hogy másnak is ugyanolyan élmény legyen a könyv olvasása, de azért egy részletet mégiscsak kiragadnék a könyvből. Ezt a pár sort a felesége írja Ognak, amikor elszomorodik és kétségbe esik, hogy most mi lesz:

„ Ne csüggedj. Tegnap nem történt más, mint hogy Ő a maga módján megüzente neked: másként állj a dolgokhoz. Lazíts. Hidd el, térképet küld majd, világos útvonallal, de nem te vagy az Ő egyetlen gondja.

Őrizd magadban a hitet… És Ő hamarosan visszatér majd hozzád. Hiszen még sosem hagyott cserben bennünket…. Ne kezdj épp most kételkedni benne.”

Részlet Og Mandino Jobban élni című könyvéből

A könyv ajánlójában szintén két idézet található. Az egyik Og egy másik könyvéből. Szerintem mindkettő nagyon találó és igaz. Mert a saját életünkért mi magunk vagyunk felelősek és rajtunk áll, hogy mit hozunk ki a saját életünkből.

„Egyvalamit biztosan megtanultam a kísérleteimből: ha egy ember magabiztos léptekkel halad előre az álmai irányába, és azon igyekszik, hogy olyan életet éljen, amilyet elképzelt magának, akkor olyan sikert fog elérni, amilyet korábban el sem tudott volna képzelni.” Henry David Thoreau

„ Választás! A kulcs: választás! Igenis van választási lehetőséged. Nem kell egész életedet kudarcban, tudatlanságban, bánatban, nyomorban, szégyenben és önsajnálatban töltened! Élhetsz ennél jobban is!” Og Mandino

Idén is ragyogó őszünk van. A levelek csak lassan, inkább az utóbbi 1-2 hétben kezdtek el igazán színesedni. Idén sokáig őrizték zöld színüket. De már ezer színben pompáznak. Engem az idei ősz Vera koreai képeire emlékeztet. :)) Eddig fel sem tűnt, de a szüleim háza előtt pont olyan fák vannak, amik csodálatos piros és citromsárga színben pompáznak. Mondtam is anyunak, hogy Vera képei alapján minimum ilyen a koreai ősz. :) A múlt héten még esőben is gyönyörű színei voltak a fáknak.

Hétvégén volt szerencsém a Duna-parton megörökíteni az őszt. :) Mindenütt lehullott levelek, ezernyi szín, napsütés, csendes búcsúzás… Csodálatos volt.
Aztán vasárnap délután szó szerint a szavam is elakadt…. Mentünk a házunkhoz és ahogy az előtte lévő utcába befordultunk, elámultam… Az egész utcán ahogy végignéztem, kis fák mindkét oldalon  és gyönyörű sárga, élénk barna levelek. :) Fellelkesültem, és Andráshoz fordultam: Olyan szép a házunk környéke, mintha Koreában lennénk. :)) Rögtön ki is találtam, hogy a ház elé, de még szívem szerint az udvarra is olyan fákat ültetnék, amik ősszel sárga, piros és élénk barna leveleket „hoz”. Mindegy a fa típusa, mindegy hogy hogy néz ki nyáron, csak ősszel legyen ilyen. :) Már látom magamat, ahogy minden év októberében átkuporodok a konyha ablak elé és onnan csodálom a környezetemet. :))

Most láttam a hírt a Népszabadság oldalán, hogy Zsuzsi megnyerte a versenyt. Közel 10 000 képeslapot kapott a világ minden tájáról: Afrikából, Ausztráliából, Új-Zélandról, sőt még a Déli sarkról is.

http://nol.hu/mozaik/tobb_mint_tizezer_kepeslapjaval_zsuzsi_rekorder_lehet

Most azon dolgoznak, hogy a Rekordok könyvébe is bekerüljön a fantasztikus eredmény. :) Hajrá Zsuzsi!

Reggel mikor 10 óra körül lementünk a vásárba, már javában zajlott a vásári forgatag. Sok-sok árus, kézművesek, méhészetek, hentesek, bőrdíszművesek, kifőzdék, lángososok árulták a szebbnél szebb tárgyakat és a finomabbnál finomabb ételeket.

A Brenner udvaron, ahol mi is árultunk, igazi kis forgatag alakult ki. Kis területen sok-sok árus, sok-sok nézelődő és vásárló. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: óriás palacsinta, almák, gesztenyés sütik, sült gesztenye, forralt bor, cevab, pörkölt, finomabbnál-finomabb házi készítésű sütemények.

Sokat járkáltam a vásárban, szemléltem a körülöttem lévőket, fényképeztem, és igyekeztem magamba zárni azt a csodás látványt, ahogy az öreg diófa alatt, aminek már szép sárgák voltak a levelei, hatalmas üstben készült a forralt bor, gőzölgött egy másik lábosban valami és az eladó kedvesen árulta a portékáját. Szerencsére ezt fényképpel sokkal jobban sikerül bemutatni, mint így írásban.

Volt süteményverseny is, ahová Ili néni Alpesi szelet nevű süteményét és Brigi finom házi pogácsáját neveztük be. Másnap volt eredményhirdetés, ahol Brigi első lett a sós sütemények kategóriában, Ili néni pedig második az édes házi sütemények kategóriában. :) Nagyon boldogok voltunk, hogy ilyen rangos helyezéseket értünk el. :)

Mindenkinek csak ajánlani tudom Kőszeget és a kőszegi rendezvényeket. Sok-sok nagyváros példát vehetne róla, hogy milyen az a város, ahol minden évszakban van valami vásár, rendezvény: tavasszal a Szőlő Jövések könyve; nyáron pünkösd és ostromnapok, ősszel szüreti mulatság és Orsolya napi vásár, télen advent és persze a sok-sok teljesítménytúra.

Ma nagyon szépen sütött a nap és ragyogó színeket adott a környezetemnek.

Schloß Schleißheim tulajdonképpen egy nagyobb kastély együttes. Ide tartozik a régi és az új kastélyépület valamint a park végében álló Lustheim kastély. Régen a bajor hercegek ezt nyári rezidenciaként használták.

Maga a kastélyegyüttes egyike a legnagyobb München környéki bajor kastélyoknak és Németország legjelentősebb barokk épületeihez tartozik. Bajorország rendkívül gazdag kastélyokban. A park ingyenesen látogatható, a kastélyba azonban belépőt kell fizetni. Itt egy oldal a bajor kastélyokról.