“Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. … Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. … S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!”
Nem is fűzök hozzá megjegyzést, mert ez így magában úgyis érthető. És mennyire igaz. Mennyi embernek kellene ezt megmutatni, hogy helló, figyelj egy kicsit…
Living my dreams 