Róma (2.nap)

Reggel rögtön a Colosseumhoz mentünk, hisz ez volt András legfőbb vágya. :) A Colosseumban anno gladiátorjátékokat tartottak, és ez nagyon fontos esemény volt az akkori emberek életében. A Colosseumban márvány ülések voltak, a gazdagok ültek lejjebb, fejük fölött árnyékolók is voltak, míg a szegény embereknek jutottak a magasabban fekvő helyek. Sokszor az uralkodó döntötte el egy-egy gladiátorjáték végkimenetelét.
Én sosem szerettem az ilyen öldöklős dolgokat, most vegetáriánusként még kevésbé tolerálom ezeket…

Viszont tény és való, hogy miközben sétáltunk a Colosseumban, áthatott minket a történelem érzése….

A Colosseum után elvittem Andrást a “kulcslyukas” helyhez, ami a Máltai Rend egyik ajtaja. Ha itt benéz az ember a kulcslyukba, akkor pont a Szent Péter Bazilikára látni rá. :)

Ezután a Trastevere negyed felé vettük az irányt, nekem ez az egyik kedvencem Rómában: szűk kis utcák, színes házak, virágok, isteni pizzák és a kilógatott száradó ruhák. :) Nagyon szeretem… :)

Róma (1.nap)

Róma mindig is a kedvencem volt és az is marad. Ez már csak ilyen. Ezúttal 1,5 nap jutott Rómára ebben a rövid vakációban. Azonban a viszonylag kevés idő ellenére mindent megmutattam Andrásnak, amit Rómában első alkalommal látni kell. Hogy őt is elbűvölje a város úgy, ahogy engem is elbűvölt anno. :) Jelentem, a terv sikerült, Andrást is rabul ejtette Róma. :)

Első utunk a Vatikánhoz vezetett. Itt felmentünk a Szent Péter Bazilika kupolájába, megmásztuk az 551 lépcsőfokot és cserébe csodálatos kilátás nyílt a városra. Innen nagyon szépen rálátni a Vatikáni kertekre is, ami a nagyközönség számára nem látogatható. Megcsodáltuk a várost minden irányból, majd lassan lementünk a Bazilikába is.
Időközben, mióta én utoljára 2007-ben jártam Rómában, felhozták II. János Pál pápa koporsóját a szentek közé. (Régen a Bazilika alatti “pincében” volt ő is) Hatalmas a Bazilika, benne rengeteg turista.

Innen az Angyalvárhoz mentünk, amit egy Titkos folyosó össze is köt a Vatikánnal. (egy nagy kőfalban van az átjáró). Régen, ha veszély leselkedett, akkor a pápák ezen keresztül menekültek az Angyalvárba. Az Angyalvárban nagyon szép régi termeket lehet megcsodálni, na meg a tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Szent Péter Bazilikára.

Utunk innen a Spanyol lépcsőhöz vezetett, majd a Trevi-kút felé vettük az irányt. :) A Trevi-kútba bedobtam a Nápolyban talált 5 centest, hogy biztos, ami biztos visszatérjek még Rómába. :)

Ezután szűk kis utcákon át a II. Viktor Emánuel Emlékműhöz mentünk, ahol egy újdonság fogadott engem is. Az Emlékműnél építettek egy liftet, ahol 7 EUR-ért fel lehet menni egészen magasra, az emlékmű tetejére, és innen teljes panorámájában láthatjuk a Colosseumot és a Forum Romanumot is. Nagyon tetszett! :)

A Fórum Romanumnál már belépőt szednek- anno, 2007-ben ez még nem volt- viszont cserében komplett jegy érvényes a Palatinusra, a Colosseumra és a Forum Romanumra is. (12 EUR/ fő). Csak egy jó tanács: úgy érdemes ide érkezni, hogy még délután meg tudja az ember nézni a Forum Romanumot és a Palatinust (mindkettő 19:15-ig van nyitva), és másnap ezzel a jeggyel, sorbanállás nélkül be lehet menni a Colosseumba. (Anno mi kb.1 órát álltunk sorba).

 

Pompei

Nápolytól kb. 1 órás vonatútra található Pompei városa. Itt van az a hatalmas terület, amit a ’79-ben kitört vulkán betemetett, majd aztán szépen restaurálták, feltárták.
Egész sétánkat áthatotta a történelem, nagyon szép állapotban maradtak fenn a régi templomok, fürdők, szaunák és lakóházak maradványai. Nekem nagyon tetszett a séta Pompeiben…

 

Capri

Nápolyból jó egy órás hajóútra található Capri szigete. Nápolyban, a Castel Nuovo mellett található Molo Beverelloról indulnak a hajók Caprira. Ezt csak azért írom le, mert mi ott bolyongtunk a kikötők közt, és így más már legalább tudja. :)

Capri egy csodálatos kis sziget a Sorrentói-félszigethez közel. Ahogy közelebb értünk a szigethez, feltűnt, hogy a hegy, ami rajta található, szinte meredeken fut bele a tengerbe. Két település található Caprin: Capri és Anacapri. Nekünk a kikötőben egy kedves bácsi elmondta a főbb dolgokat, azazhogy a felvonóval (fogaskerekű) menjünk fel Caprira, ott sétáljunk, nézzük meg a kilátópontokat, majd onnan busszal menjünk át Anacaprira, majd Anacapriról egy felvonóval fel lehet menni egész magasra.
Sajnos mi ezt ki kellett, hogy hagyjuk, mert éppen bekúszott egy nagy felhő a sziget fölé és gyakorlatilag mi magunk nem láttuk a hegy legmagasabb pontját, így értelemszerűen onnan sem láttunk volna semmit.
Sebaj, nem szomorkodtunk, élveztük inkább ennek a csodálatos szigetnek a hangulatát, megcsodáltuk a szebbnél-szebb virágokat, sétáltunk… :) Csodálatosan szép ez a sziget, nagyon tetszett mindenkinek. :)

Nápoly

Augusztus elején ismét Olaszországban jártunk. Ezúttal Rómáig repültünk, majd onnan vonattal Nápolyba utaztunk. Sajnos nem készültem fel alaposan, így egy olyan vonattal utaztunk, ami majdnem 3 óra alatt tette meg a Róma-Nápoly közti több mint 300 km-es utat. Ennek visszafelé lesz majd jelentősége, amikor is egy olyan vonattal mentünk Rómába, ami külön vasúti pályán közlekedik, nincs szintbeli kereszteződés, mindenütt kerítés van a vasúti pálya mellett és a vonat 300 km/h-val ment. :) Nagy élmény volt mindenkinek ez a szuper vonatút.

Nade visszatérve Nápolyhoz. Nápoly koszos, piszkos, és szeméttel teli, de egyben rettentő kedvesek itt az emberek! Mindenütt bókolnak, segítenek, mosolyognak, szép napot kívánnak az egyszerű kis trafikban víz vétel után, szóval nagy élmény itt lenni, elvegyülni a helyiek közt és szóba elegyedni velük.

Nápolyban elmentünk abba a pizzériába is- L’Antica Pizzeria da Michele– ami az Ízek, Imák, Szerelmek című filmben és könyvben is szerepelt. Igaza volt Elizabeth Gilbertnek, valóban itt adják a világon a legfinomabb pizzát. :) Mi dupla sajtost ettünk, isteni volt. Pont olyan, amilyennek én szeretem a pizzát: vékony tészta, isteni szósz. :) Amúgy a pizzéria nagyon népszerű, érdemes időben menni (mi este 6-körül mentünk), akik 8-körül értek oda, azoknak már várni kell az ajtó előtt néha fél órákat is. Mondjuk benn ülve meg érvényesül a szolidaritás, amint megette az ember a pizzáját, már áll is fel, és megy fizetni, hogy a kinn lévők se várjanak hosszú órákat.

Maga Nápoly kicsit káoszos város, metrózni nem érdemes, mert nem járnak gyakran a szerelvények és amúgy is kicsit logikátlan, hogy egyazon vonalon át kell szállni… Főleg a kikötőben, a kikötő környékén van több látnivaló Nápolyban, mi a Castel San Elmo erődhöz mentünk fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. :)

Nálunk főképp a gasztronómiai élvezetek jelentették a nápolyi feelinget: tiramisu, pizza, vörösbor, tonhalsaláta, bruschetta… Csak hogy néhányat említsek a fantasztikus élményekből. :)

Cesky Krumlov

Český Krumlov Dél-Csehországban, a Moldva-folyó kettős kanyarulatának partján fekszik. A wikipedia szerint Csehország második leglátogatotabb városa Prága után. Történelmi negyedét, amit a Moldva nagy kanyarja szinte teljesen körülölel, az UNESCO 1992-ben a Világörökség részévé nyilvánította.

Getting lost in Cesky Krumlov- ezt a bájos kisvárost így a legjobb bejárni. Nem kell nézni térképet, csak menni, amerre az ember szíve húz. :) Minden kis utcasarkon találunk valami bájosat, a házak csodálatosan szépen karban vannak tartva, igazi kis kincses házikók. Szűk kis utcákon megyünk hol jobbra, hol balra, de mindig kilyukadunk valahova, ami érdekes. Van egy aranyos kis teraszos rész, ahol egy rögtönzött zenekar játszik szebbnél-szebb dalokat. Adunk is nekik borravalót, annyira szépen játszanak. Itt fogyasztjuk el a még otthonról hozott coconut ball-okat, ami mindenkinek nagyon ízlik. :) Legnagyobb örömömre!

Innen megyünk a vár felé, de a számtalan kis bolt, kirakat minduntalan megállásra késztet minket. Aztán végre eljutunk a várhoz, a toronyba anyuval ketten megyünk fel, a többieknek nincs hozzá erejük. Pedig fentről nagyon szépen látszik a kanyargó Moldva.

Aztán bemegyünk a várba is, ami nagyon-nagyon tetszik mindenkinek! Csodálatosan szépen be van rendezve, igazán tetszetős.

Mi a Penzion Ferdában szálltunk meg, mindenkinek nagyon ajánljuk. A belváros kb. 10-15 perces sétával elérhető, szép, tágasak a szobák, tisztaság van mindenütt és bőséges a reggeli. :)

Hluboká, Trebon (Dél-Csehország)

Legutóbb Dél-Csehországba kirándultunk anyuval és a barátnőivel. Kb. 4 órás autóút után érkeztünk meg Hlubokába, ahol egy csodálatosan szép kastélyt néztünk meg. A GPS kicsit eltévedt a városban, nem találta az utat a parkolóig, folyton fel akart minket vinni a hegyre. :( Az más kérdés, hogy mi meg vaksik voltunk és nem vettük észre az orrunk előtt lévő táblát. Nade végül mindig minden megoldódik, ezúttal egy fiatal sráctól kérdeztem meg, hogy merre van a kastély, és mivel éppen arra biciklizett, mondta, hogy csak kövessük őt. :) Még tippet is adott nekünk, hogy hol érdemes megállni. :)

Felsétáltunk a kastélyhoz, ahol azonnal ámulatba ejtett minket a kastélykert. Csodálatos virágok, labirintus szerű utak, maga volt a megtestesült idill és álom. :)

A kastélyban csak idegenvezetővel lehet tartózkodni, így mi is ilyen módon néztük meg a kastélyt belülről. Fel lehet menni a toronyba is, ahova persze mi is felmentünk. :) Innen még jobban rálátni a kastélykertre.

Innen utunk Trebonba vezetett, ahol a Fő-teret néztük meg. Éppen kézműves kirakodó vásár volt itt, az ilyet én meg sosem tudom kihagyni. Csehországban különösen szép minden dísztárgy, bögre stb. Itt minden, amit szuvenírként lehet vásárolni egyedi, mármint olyan értelemben, hogy a hűtőmágnes sem csak sima hűtőmágnes egy fotóval, hanem az is hol fából van, kis cicával, házikóval, hol pedig vmi más, amit máshol, más országban nem találni. Cesky Krumlovban vásároltam olyan karkötőt, ami fix szélességű (tehát ilyen merev) és a tetején van egy üveg lap és arra van festve. Csodálatosan egyedi ez is. Ilyent máshol nem lehet találni, csak itt, Csehországban. Visszatérve Trebonra, végigsétáltunk a Fő-téren, majd kis utcákon át mentünk hol erre, hol arra. Nagyon bájos ez a kisváros is.

Madridi csoda

Május végén kedves barátnőm, Vera meghívására Madridba utaztam. Szerda este érkeztem Madridba, akkor még kissé hűvösebb idő fogadott, de ez aztán napról napra változott. Azóta én is sokkal lazábban veszem a hideg időt, képes vagyok 18-20 fok körül szoknyában, nyári ruhában elmenni otthonról, tudván hogy szép meleg idő lesz majd. :)

Veráékhoz megérkezvén isteni finom vacsorával és egy pohár rioja-val indítottunk. :)

Csodálatos, relaxáló, feltöltődő és fejlődő 4,5 napot töltöttem Veráéknál.

Első nap, csütörtökön az élettel teli reggelink (zöld turmix és pirítós) után autóval Madrid belvárosába indultunk. Első utunk a Manzanares folyóhoz vezetett, itt sétáltunk a csodálatosan kialakított sétányon, végig a folyóparton. Közben persze jobbnál-jobbakat beszélgettünk, és ettük a finom cseresznyét, amit Veráék a bio farmról kaptak. Innen a Királyi Palota kertjébe mentünk, ahol egy padon ülve beszélgettünk és közben élveztük a nap melengető sugarait. :) Egy nagyon klassz vegetáriánus étteremben ebédeltünk, amit egy bio bolt alatt alakítottak ki. Hadd ne mondjam, hogy Madridban a bio bolt kínálata is sokkal gazdagabb mint itthon, pl. Győrben. De szép lassan fejlődik Magyarország ezen a téren is, hisz az igény egyre nagyobb a minőségi táplálkozás iránt. Elhoztuk Danit az iskolából, majd közös játék következett.

Pénteken metróval mentünk be a belvárosba, és következett az abszolút kedvemrevaló nap. :) Városnézés shoppingolással, borozással, beszélgetéssel egybekötve. Rögtön betértünk két bio kozmetikumokat árusító üzletbe is (Lush és L’occitane), ahol szuper natúr kozmetikumokat vásároltunk. Aztán felmentünk két rooftop teraszra is, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Madridra. Az első helyen tök aranyos chill-out teraszt alakítottak ki, szinte ágyakkal, napellenzőkkel. Ittunk egy isteni finom száraz spanyol fehérbort (rueda), és élveztük a kilátást, beszélgettünk, nevettünk. :) Olyan érzésem volt, hogy fel sem szeretnék kelni innen, örökké jó lenne itt maradni.

Innen egy újabb fantasztikus vega étterembe mentünk, ahol szuper ebédet ettünk. Igazi gasztro túrán vettem részt Madridban. Láttam, hogy mennyire másként is lehet vegetáriánusként étkezni, ha az ember nyitott más ételekre is. Ki lehet törni a rántott gomba, rántott karfiol kombóból vegetáriánusként. Sőt! Micsoda mennyei étkek vannak, amik nem nehezítik el a gyomrot, nem okoznak teltség érzést mint egy nehéz hús étel. És vegetáriánusként is abszolút be lehet vinni a szervezetünkbe a szükséges vitaminokat, ásványi elemeket. Sőt, igazán tudatosan én is csak most kezdtem el étkezni. Ha szeretnétek tuti tippeket, tudást kapni, nézzétek meg Vera másik blogját ITT.

Az első képen látható szívecskét teljesen spontán módon rajzoltam a forró csokimba egy reggelizős helyen. Csak csurgattam a forró csokit a tejbe (ami természetesen növényi tej), és ez lett belőle. :) Hiába no, a belsőmben mindig a szeretet lakozik. :)

Jártunk még a Retiro Parkban is, ami egy csoda. :) Csodálatosan sütött a nap, ragyogóan szép kék volt az ég, megannyi ember, árus,kisgyerek a parkban. :) Kell ennél több? 

Szombaton pedig Chinchonba látogattunk, amiről Vera már számtalanszor írt már róla, nekem pedig minden egyes alkalommal nagyon tetszett, amit írt róla. Bájos kis falu lehet a hegyek között.

Az autópályáról letérvén szűk kis szerpentines úton, olajfák között haladtunk Chinchon felé. Alighogy beértünk a városba, leparkoltunk és a nagy tér felé vettük az irányt. Rögtön beültünk egy kávézóba, ettünk egy klasszikus spanyol reggelit, majd körbesétáltunk a faluban. Egy kisebb meredekebb utcán jutottunk fel a templomhoz, ahonnan csodálatosan rá lehetett látni a falura. Nagyon tetszett. Klassz volt a tapasozás az étteremben, az igazi dolce vita életérzés, ahogy nem siettünk, csak ráérősen ücsörögtünk, beszélgettünk és élveztük a napsütést. :) Chinchon pedig pont olyan, vagy még olyanabb volt, mint amire számítottam. :))

Ottlétem alatt futni is eljutottunk, ami nagyon tetszett nekem is, kellemes volt ketten együtt futni, és ha már éppen feladtam volna, hogy elég, nem futok többet, elhangzott Vera szájából a bűvös mondat: már mindjárt otthon vagyunk. :)

Életemben először jógáztam is, ami szintén tetszett, felkeltette az érdeklődésemet. Csodálattal néztem, ahogy a kedves hölgy, aki a jógát bemutatta, milyen hajlékony. Szeretnék majd egyszer én is ilyen hajlékony lenni. :)

Vera szuperjól összefoglalta a 4,5 nap eseményeit, olvassátok el az ő beszámolóját is: Klikk ide!

Elizabeth Gilbert írta az Eat, Pray, Love c. könyvében, hogy minden városnak megvan a szava… Madridnak már a második nap, hazafelé az autóban tudtam, hogy mi a szava: Elegancia és előkelő. Igen, Madrid a legelőkelőbb város, ahol eddig jártam. Csodálatosan szép épületekkel, fehér színű házakkal, csinos nőkkel, elegáns férfiakkal. Ide magas sarkú cipőben, a lehető legcsinosabb ruhában illik jönni. Még akkor is, ha csak egy sima városnézésre indulunk. Én is csinos szoktam lenni, de Madridhoz képest elbújhattam…. Elegáns város de nagyon! Elbűvölt, magával ragadott egy életre, ezt biztosan tudom. Ide még muszáj lesz visszatérni. :)

Fantasztikus volt ez a 4,5 nap veletek Vera! Nagyon jól éreztem magam, hatalmasakat nevettünk, inspiráltál, tanítottál, megmutattál számtalan dolgot nekem! Köszönöm nektek a meghívást még egyszer és keep in touch! :)

Kép innen

A képek mindegyike Vera tulajdonát képezi (kivétel az utolsó Thank you kép). Remélem, hogy nem gond, hogy feltettem a képeidet ide…

Környezetvédelem

Már régóta formálódik bennem egy poszt a környezetvédelemről…

Costa Rica óta teljesen átformálódott bennem minden. Costa Ricában láttuk a tengerparton, hogy a tenger nap mint nap micsoda szemetet dob ki magából. Ott volt az a gyönyörű sziget és a partja élvezhetetlen a sok szemét miatt. És nem azért volt szemetes, mert a helyiek eldobálják a szemetet… Nem, hanem mert ez mind a tengerből kerül ki a partra. Takaríthatnak a helyiek nap mint nap, de mindig újabb és újabb szemét érkezik. Nagyon-nagyon megdöbbentő és elgondolkodtató…

A természet nem a vagyontárgyunk: úgy kell átadnunk gyermekeinknek, ahogy kaptuk.

(Oscar Wilde)

Parányi emberek vagyunk a Földön, mégis rettentő sokat tehetünk mi magunk is a környezetünkért.

Néhány tipp, amivel mi is hozzájárulhatunk a bolygónk védelméhez:

– Gyűjtsd szelektíven a szemetet. Ahányféleképpen csak tudod, annyiféleképpen gyűjtsd! (Mióta mi szelektíven gyűjtjük a szemetet, heti 1 (!) kis méretű zacskó -mint egy Tescos bevásárló táska- szemetünk van! Még komposztálni nem kezdtünk el, de ami késik nem múlik. Ha ezt is bevezetjük, akkor szerintem heti fél zacskó szemetünk lesz a kukába! :)

– Ne vásárolj dobozos üdítőket. Egyrészt tele vannak cukorral, másrészt gondolj csak bele, hogy mennyi szemetet termelsz ezáltal is.

– Próbáld meg kiküszöbölni a mindenféle zacskós bolti termék vásárlását. Előre gyártott kekszek, csokik helyett készíts otthon desszertet, amit kis dobozban el tudsz vinni a munkahelyre. Annyi jó kis egyszerű recept van, ami pikk-pakk megvalósítható és kíméled vele a környezetet

– Vásárláskor vigyél magaddal kis neylonzacskókat, és abba tedd a zöldséget, gyümölcsöt. Egy zacskó számtalanszor újrahasznosítható, és máris milyen sokat tettél a környezetvédelemért.

– Értelemszerűen legyen nálad bevásárló táska, ne vegyél mindig újabb és újabb zacskókat a boltban.

– Minél többet gyalogolj, járj biciklivel, tömegközlekedéssel autózás helyett.

Ez csak pár ötlet. Értelemszerűen a lista tovább bővíthető.

Azonban tényleg nagyon fontos egyéni szinten elkezdeni ezeket a dolgokat, mert ha mindig mindenki a másikra vár, akkor soha nem lesz semmi változás. Hiszem, s tudom, hogy ahogy az egyes emberek elkezdenek tudatosabbak lenni ezen a téren is, akkor ez a sok kis megváltozott csoport idővel egyre nagyobb lesz, mert mindenkinek van egy-egy barátja, családja és ha ők látják, hogy mi erre már figyelünk, egy idő után ők is figyelni fognak rá.

András nálunk roppantul büszke arra, hogy csak heti 1 zacskó szemetünk van! :)

A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része. Nem ő szőtte az élet szövetét, ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A buja zöld erdőből felszálló köd, a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat, a hűsítő eső után a levegő illata a növényeké, az emberé, az állatoké is. Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet, azt végső soron önmaga ellen követi el. Márpedig ha a természetet tönkreteszi, az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak, és bár egyedül fogja uralni a világot, végül magára marad, és ő is el fog tűnni a Föld színéről.

(Egyesült állatok című film)

Famagusta

Famagusta a török oldalon örök kedvenc. Akárhányszor Cipruson járok, ide muszáj elmennem. Imádom a hely hangulatát. Ezúttal az én kérésemre a tengerpartra is elmentünk, ahol ott állnak ma már lakatlan szállodák. 1974-ben ugyanis, amikor a törökök megszállták Ciprus egy részét, ez a partszakasz teljesen elnéptelenedett, a turisták nem jártak ide többet. 1974 előtt ez a partszakasz és ez a varos volt akkoriban a legszebb es legfelkapottabb uduloparadicsom a szigeten. Akkoriban pl Ayia Napa meg csak egy kis halaszfalu volt, semmifele turizmus nem volt Ayia Napan.

Varosha (Famagusta egyik városrésze) vilagszerte ismert nyaralohely es turistacelpont volt gazdag es ismert emberek koreben is, nyaralt itt Elizabeth Taylor es Richard Burton is. Fényképezni ezen a partszakaszon tilos, katonák is figyelik a területet, így fotóim sajnos nincsenek. De mindenki el tudja képzelni milyen ez… Mint egy szellemváros. Rákerestem a neten, és ghost town-ként emlegetik. Így néz ki: Klikk ide

Ezúttal felmentünk az erődbe is, amit A-tól Z-ig bejártunk. 

Sétáltunk a templomot körülvevő kis utcákban, a bazársoron és isteni finomat ettünk a templomtól nem messze. A specialitásuk az isteni finom sült fagyi. Nyam-nyam.  Egyszóval tökéletes kis napunk volt a török részen.

Ciprus

Még tavaly télen utaztam Ciprusra meglátogatni a húgomat, Andikát és Alexet. Nagyon jó volt az együtt töltött egy hét és olyan jó december elején kiszakadni a hidegből és kicsit belecsöppenni a késő őszi időbe. Amikor még simán pulcsiban, esetleg néha rövid ujjuban mászkálni, kinn reggelizni a teraszon. Szeretem, hogy ilyen lehetőségek vannak már.

Az első két napot a hegyekben töltöttük. A Troodos-hegység Ciprus legmagasabb hegysége. Első nap Kalopanayiotisba, és Kakopetriába mentünk el. Mindkét kis falu nagyon édes, bájos… Ez a kis falu egész magasan feküdt a hegyekben, néhol olyan szűkek voltak az utak, hogy azt hittük, hogy el sem férünk majd.

Kakopetria pedig egyszerűen csodálatos. Az az édes kis belváros, a szűk utcákkal, ahol igazából csak gyalogosan lehet közlekedni, egészen varázslatos.

A szállásunk Troodosban volt, ahol nagyon hideg lett. Reggel csak 3 fok volt, esett az eső, így sajnos nem tudtunk elmenni egy kis trekking túrára. Furcsa is volt ez Cipruson, ahova tavaszolni jöttem, nem pedig megfagyni a 3 fokban.

Helyette elmentünk a Kykkos kolostorba, ami Alexnek egészen fantasztikus élmény volt. Nekünk is, de neki még inkább. A kolostorban ugyanis egy román atya mesélt nekünk a templomról. Alex kapott szentelt kenyeret, hagyhatott ott egy kívánságlistát is.  nagyon boldog volt!

 

Studenica-kolostor és Zica kolostor (Szerbia)

Utolsó napunkon, már útban hazafelé két kolostort is megnéztünk. Az egyik, a Studenica-kolostor 10 km-re van a főúttól, mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy ez a 10 km végig szerpentin. Viszont maga a kolostor egy magas hegyekkel körülölelt völgyben fekszik. Eddig ez a legnagyobb kolostor, amit Szerbiában láttunk. Nagyon szép, hangulatos és nyugodt a kert. Jó itt elidőzni, csak úgy leülni a padra és élvezni a napsütést.

A Zica-kolostor már sík vidéken fekszik, már kívülről is csodálatos, bordó színűek a falak. Az összes eddig meglátogatott kolostor közül itt találtunk egyedül szuveníreket. Sőt a helyi apácák itt nagyon finom, természetes málna és alma italokat is árusítanak. Semmi cukor, csak a gyümölcs és víz. Az egyik apáca meg is szólított minket, mikor hallotta hogy magyarul beszélünk. Magyarul szólt hozzánk és mondta, hogy ő Szabadkáról származik. A kolostor nagyon szép volt belül is, de főleg nekem kívülről tetszett, meg a kertje. 

Studenica-kolostor:

Zica-kolostor

Absolutely true :)

Dreams are illustrations from the book your soul is writing about you.

Marsha Norman

Kosovo

Közösen döntöttük el, hogyha már itt vagyunk Dél-Szerbiában, alig fél óra autóútra Kosovo-tól, akkor átmegyünk. Ketten is úgy vagyunk vele, hogy mondtuk volna már az út tervezésekor is, hogy jaj de jó lenne átmenni Kosovo-ba, de nem mertük, mondván, hogy ne essünk már túlzásokba. De mindenki vevő az ötletre, hogy menjünk át. Ribarice kisvárosánál érjük el a Jezero Gazivode víztározót. Az út emelett a víztározó mellett halad Kosovo-ba. A határon a szerb oldalon természetesen szerbek, a kosovoi oldalon a nemzetközi KFOR erők teljesítenek szolgálatot. A szerb határőr kérdezte tőlünk, hogy ugye csak szerb részre fogunk menni. Persze, persze, ez a tervünk. A valóság azonban később ezt felülírja….

A határon csak megnézik az útlevelet, de nem pecsételnek bele. Ezzel ugye- ha a szerb oldalon is pecsételnének az útlevelünkbe- Szerbia tulajdonképpen elismerné, hogy Kosovo önálló állam. Régebben mindig azt gondoltam, hogy miért nem lehet elismerni Kosovo függetlenségét a szerbeknek, miért kell ezen problémázni. Most hogy ott jártunk, azért kaptunk egy más képet is erről az egész szituációról. Kosovoba ahogy beértünk, szerb falvakon haladtunk keresztül. A falukban is, és a településeken kívül is, minden második villanypóznán ott lógott a szerb zászló. Az út mellett hatalmas táblán ez állt: This is Serbia.

Valahogy olyan elszomorító volt ez az egész. A szerbek Kosovoban egyre inkább kisebbségben vannak. Az albánok sokkal jobban, gyorsabban szaporodnak.

Kosovo-ban nem kötelező az autóknak kötelező biztosítást kötni, sőt a rendszám sem kötelező. Nagyon sok autónak szerb rendszáma volt, de számtalan olyan autót is láttunk, aminek kosovoi, vagy éppen semmilyen rendszáma sem volt. Kicsit olyan káoszos.

Aztán természetesen nem sikerült a szerb oldalon maradni. Mentünk a fő úton Kosovska Mitrovica felé, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy albán falvakban vagyunk. Érezhetően megváltozott minden, koszosabb, szemetesebb és lerobbantabb volt minden. A városban kis kerülő után megtaláltuk az Ibar folyót is. Ennek egyik felén élnek a szerbek, másik felén pedig az albánok. A szerb oldalon szerb dínárral lehet fizetni, míg az albán oldalon euroval. Mivel az albán oldalon érkeztünk be a városba, értelemszerűen itt is kellett hagynunk az autót. Szerencsére azonban pont a híd előtt, a nemzetközi békefenntartó szervek előtt tudtunk parkolni.

A hídon csak gyalogosan lehet átmenni, mert biztos, ami biztos alapon a szerb oldalra egy hatalmas kőkupacot raktak.  Szomorú látvány, ahogy ismét egy fal épül. (Ahogy András fogalmazott) Rajtunk, turistákon kívül helyiek nem is nagyon mentek át a másik oldalra. Viszont ahogy észrevettük, mindkét oldalon napi program, hogy elmennek a hídig, majd ott megfordulnak. Átmentünk a szerb oldalra, ebédeltünk, kávéztunk, majd felmentünk egy kisebb templomhoz.

Ezután sétáltunk egyet az albán oldalon is. Nekem mind a kettő része tetszett a városnak. Mondjuk nyilván kívülállóként teljesen más az egész helyzet, mint annak, aki benne él a rendszerben.

Még Kosovska Mitrovica előtt megálltunk az egyik legjelentősebb kolostornál is. Belülről nekem ez tetszett a legjobban. Csodálatosan szép freskók voltak a falon, és olyan kis picike volt a kolostor. A kolostor mellett egy kis patak folyt, hallani lehetett a víz csörgedezését is.

A kolostornál:

Kosovska Mitrovica:

Szandzsák (Szerbia) kolostorok nyitvatartása

Még a tervezés fázisában rengeteget nyomoztam a neten, hogy melyik kolostor meddig van nyitva. Kerestem angolul, magyarul a google-ban, de nem találtam semmit. Végső megoldásként írtam egy levelet a Szerb Turisztikai Hivatalnak (info@serbia.travel) egy emailt és a segítségüket kértem. Másnap már válaszoltak is.

Leírom a nyitvatartásokat, hátha valakinek szüksége van rá:

• Stari Ras és Sopocani-kolostor: 10:00-18:00 (A Novi Pazarban található Turisztikai irodában foglalni kell időpontot. A tel.szám: + 381 20/ 338-030
• Crna Reka: 9:00-17:00
• Gradac-monastery: 6:00-20:00
• Studenica-monastery: 9:00-19:30
• Zica-monastery: 5:00-19:00